Vagyonadó és exit tax Magyarországon: mi dőlt el, és mire van még idő

dr. Bordás Robin ügyvéd, adótanácsadó | BRDS Tax & Legal | 2026. november 1.

A kormány 2026. október 27-én benyújtotta a vagyonadóról szóló törvényjavaslatot, és vele egy napon egy külön adócsomagot is, amely bevezeti az exit tax intézményét Magyarországon. A szöveg a társadalmi egyeztetés óta tizenhat ponton változott. Az alábbiakban összeszedem, mi dőlt el, hol sántít még a rendszer, és mit érdemes tenni annak, aki érintett lehet — mert az első értéknapig nyolc hét van hátra.

A naptár fontosabb, mint az adókulcs

A törvény 2026. december 15-én lépne hatályba, az első adókötelezettség viszont a 2026. december 31-i vagyoni állapot alapján keletkezik; a bevallás és a fizetés határideje 2027. augusztus 31. Az első „snapshot” tehát néhány héttel a kihirdetés után készül.

A paraméterek nem változtak: 1% az adóalap 100 milliárd forintig, 1,5% a felette lévő részre. Az adóalap a nettó vagyon — a vagyonelemek értéke mínusz az igazolt tartozások —, csökkentve az 1 milliárd forintos küszöbbel, amely adóalanyonként jár. Adóalanyok a belföldi magánszemélyek (világszintű vagyonra), a külföldiek (magyar ingatlanra és magyar társasági részesedésre), valamint a vagyonkezelési adóalanyok: bizalmi vagyonkezelés, magánalapítvány és külföldi megfelelőik. Fontos, hogy az illetőség szabályai eltérnek az szja-ban megszokottól.

Kiről szól valójában?

A hatásvizsgálat 15 000 magánszemélyt és 2 000 vagyonkezelési adóalanyt azonosít, és négy évre összesen 800 milliárd forint bevételt vár. Ez évi nagyjából 200 milliárd forint, fejenként átlagosan 13 millió forint éves adó — 1%-os kulcson körülbelül 1,3 milliárdos adóalap, vagyis nagyjából 2,3 milliárd forintos átlagos nettó vagyon.

Ez a számítás többet mond, mint a politikai kommunikáció: a kormány saját modellje nem néhány tucat szupergazdagra épül, hanem egy 2–3 milliárdos sávban lévő, széles tulajdonosi rétegre: vegyünk egy családi házat, egy nyaralót, műtárgyakat és egy működő vállalkozást, és az egymilliárdos küszöb megugrása máris könnyen reális lehet.

A képlet, amely a családi cégek értékét eldönti

Az adóalap túlnyomó része céges részesedésekből jön, és a javaslat erre kötött képletet ad: V = (ST + 2 × H) / 3, szorozva a tulajdoni hányaddal,

ahol ST az utolsó lezárt év saját tőkéje (súly 1/3), H pedig az utolsó három lezárt év adózott eredményének átlaga, osztva 15%-os tőkésítési rátával (súly 2/3).

Ez a svájci Praktikermethode szerkezete. A 15%-os ráta a gyakorlatban azt jelenti, hogy minden 100 millió forint átlagos adózott eredmény körülbelül 444 millió forinttal növeli a cég értékét. Néhány példa: 1 200 millió saját tőke és 240 millió átlageredmény mellett 1 467 millió; ugyanez nulla eredménnyel 400 millió; 3 000 millió saját tőke nulla eredménnyel 1 000 millió; egy 200 millió saját tőkével alapított induló cég pedig 67 millió forint.

A jogpolitikai indokolás védhető. A 8/2010. (I. 28.) AB határozat után — amelyben az Alkotmánybíróság rögzítette, hogy a forgalmi érték megállapítására egyértelmű, megbízható és objektív módszer kell — a jogalkotó nyilvánvalóan kiszámítható, önadózással is működtethető adóalapot akart. Egy kötött képlet nem követeli meg, hogy minden családi vállalkozásra egyedi cégértékelés készüljön. Ez a javaslat legnagyobb erénye.

Három szerkezeti hiba

Az objektivitásnak ára van: a képlet szerinti érték és a valós piaci érték szétválhat.

Hiányzik a nettó eszközérték alsó korlátja. A svájci modellben, amelyet a javaslat egyébként szinte szó szerint átvesz, a képlet eredménye nem lehet alacsonyabb a működés folytatása melletti nettó eszközértéknél — éppen azért, hogy egy jelentős vagyont birtokló cég ne értékelődjön le szinte nullára pusztán azért, mert egy időszakban nem termel nyereséget. A magyar javaslatban ez a korlát nincs meg, és hogy nem véletlen kihagyásról van szó, azt az induló cégekre vonatkozó szabály mutatja: ott a hozamérték kifejezetten nulla, vagyis egy 200 millió forintos saját tőkével alapított cég 67 millió forintot ér. A benyújtott szöveg ezen a ponton annyit változtatott, hogy a negatív saját tőkét nullának kell tekinteni; a szerkezeti problémát ez nem oldja meg.

Egységes a tőkésítési ráta. Egy stabil, eszközfedezettel bíró vállalkozás és egy volatilis, a tulajdonos személyes munkáján álló szolgáltató cég ugyanazt a szorzót kapja. Maga a 15% nemzetközi összevetésben nem szigorú — a svájci gyakorlatban jellemző 9–10% magasabb cégértéket adna —, a probléma tehát nem a szint, hanem hogy nincs szórás.

Nincs érdemi ellenbizonyítás. A 8/2010. AB határozat lényege nem az volt, hogy a jogalkotó ne használhasson normatív értékelést, hanem az, hogy a bizonytalanság kockázatát nem háríthatja egyoldalúan az adózóra. A javaslat ad kiutakat, de ezek elsősorban a bírság alóli mentesülést szolgálják: az adókülönbözetet akkor is meg kell fizetni. Megoldás lenne, ha az adózó dokumentált, független értékeléssel igazolhatná, hogy a képletérték lényegesen — mondjuk 25%-ot meghaladó mértékben — eltér a valós piaci értéktől. Mindkét irányban: ez nemcsak az adózót védené, hanem az állam bevételét is, ha a képlet alulértékel.

Kedvezmények és ami hiányzik

A legfontosabb kedvezmény maga az adóalanyonként járó küszöb. Házastársaknál elsődlegesen a vagyonjogi szerződés dönt; ennek hiányában a nyilvántartott vagyonelemeknél közösen választhatnak, hogy az adott vagyonelem az egyikük adóalapjában jelenjen meg, vagy 50–50%-ban megosztva. Kiskorúnál a vagyon főszabály szerint a szülő adóalapjába kerül, kivéve az örökölt és a gyermek saját keresményéből szerzett vagyont. A kapcsolt vagyonkezelési adóalanyok a küszöböt csak együtt, egy alkalommal alkalmazhatják. Ezen túl: kisebbségi levonás (25%, illetve 30%), induló cégnél az első három évben nulla hozamérték, a helyi adó és a gépjárműadó beszámítása, az értékelési szakértői díj felének beszámítása évi 2 millió forintig, valamint fizetési halasztás 12 hónapra, lakóingatlan és céges részesedés esetén 24 hónapra.

A hiánylista legalább ennyire tanulságos. Nincs mentesség az állampapírra, a TBSZ-re és a NYESZ-re, a nyugdíjbiztosítás pedig visszavásárlási értéken az adóalap része. Ez következetes a „széles adóalap, alacsony kulcs” elvvel, de nehezen hozható összhangba a hazai öngondoskodási ösztönzők rendszerével.

Hiányzik a saját lakóingatlan kedvezménye is és hiányzik az adóteher-maximum: Spanyolországban az szja és a vagyonadó együttes terhe nem haladhatja meg a jövedelemadó-alap 60%-át. Ez kezelné rendszerszinten azt a helyzetet, amikor valakinek nagy a vagyona, de kicsi a jövedelme. A magyar javaslatban erre csak méltányossági fizetési halasztás van, ami nem ugyanaz.

Itt az exit tax

A legfontosabb újdonság nem a vagyonadóban van. A kormány ugyanazon a napon nyújtott be egy adócsomagot, amely az Szja tv. módosításával 2027. január 1-jétől bevezeti az exit taxet.

Az adó azt a magánszemélyt érinti, aki az előző tíz adóévből legalább ötben magyar illetőségű volt, és megszünteti a magyar illetőségét — feltéve, hogy az érintett eszközei (részesedés, értékpapír, befektetési jegy, kriptoeszköz, egyes opciók, valamint TBSZ-, NYESZ- és biztosítási maradékjogok) együtt meghaladják az 500 millió forintot, vagy legalább 20%-os részesedése van egy legalább 250 millió forint értékű társaságban. Az adó 15% szja a nem realizált árfolyamnyereségen, az illetőségváltást megelőző napi piaci érték alapján; a veszteség nem számítható be. EU/EGT-tagállamba költözés esetén automatikus, kamatmentes halasztás jár, amely jellemzően az értékesítésig tart; harmadik országba költözésnél azonnal fizetni kell.

Ez lényegesen megváltoztatja a kiköltözés mérlegét. A korábbi tervezet az évközi illetőségváltáshoz csak egy évi vagyonadót rendelt; most a teljes felhalmozott, nem realizált nyereség adóztatása kerül a képbe.

Mi változott még a benyújtáskor?

Több tervezési rés bezárult: a kisebbségi levonásnál a közeli hozzátartozók részesedését össze kell számítani, a holding fogalma szélesebb lett, a negatív saját tőke nulla. Könnyítés ugyanakkor, hogy a legfeljebb 100 millió forint saját tőkéjű cégeknél egyszerűsített, saját tőke alapú értékelés alkalmazható; a NAV tömeges értékelési modelljénél pedig az adózó által helyesen megadott paraméterektől a hatóság csak akkor térhet el, ha bizonyítja, hogy az adatok valótlanok. Az értékbecslők külön nyilvántartásba kerülnek: a valós piaci érték 70%-a alatti értékelés 100 ezer forint bírságot von maga után, három ilyen eset 365 napon belül törléshez vezet.

Mit érdemes most tenni?

1.   Vagyonleltár a javaslat logikája szerint — nem általános leltár, hanem olyan, amely a tág vagyonelem-fogalmat követi, benne az opciókkal, biztosítási jogokkal, követelésekkel, külföldi számlákkal és a kriptoeszközökkel.

2.   Próbaszámítás a cégértékre. A képlet nyilvános, a beszámolóadatok megvannak; néhány óra munkával megmondható, hogy a család a küszöb alatt vagy felett van.

3.   A dokumentáció rendezése, még az értéknap előtt. Ha az adóalap önbevalláson alapul, az értékelés alátámasztása lesz a jogvita tárgya. Az ingatlan értéknövelő beruházását például csak bizonylattal lehet érvényesíteni; a szokásos karbantartás nem számít.

4.   Likviditási terv. Az adó évente visszatér és pénzben fizetendő, miközben az érték jellemzően cégben és ingatlanban áll. Végig kell gondolni, miből lesz fedezet: osztalék, portfólió-átrendezés, lejáratokhoz igazított kötvényportfólió vagy értékpapír-fedezetű (lombard) hitel. Műtárgyra itthon gyakorlatilag nincs hitelezési gyakorlat, bár igény volna rá.

5.   Az illetőség és a tulajdonosi struktúra áttekintése — immár az exit tax ismeretében, és kizárólag valós gazdasági tartalom mentén.

Amit nem javaslunk: elhamarkodott átstrukturálás. A NAV a rendeltetésszerű joggyakorlást visszamenőleg, 2026. május 14-ig — a vagyonadóról szóló kormányhatározat megjelenésének napjáig — vizsgálhatja, és a későbbi átruházásokat, átstrukturálásokat, szokatlan értékeléseket az adózónak kell valós gazdasági indokkal alátámasztania.