A győzelem ára? Profi sportolók az adóhatóságok hálójában

Bár a 2024-es labdarúgó-Európa-bajnokság már lezajlott, de még javában tart az idén Párizsban megrendezett Olimpia, ami remek apropót ad egy profi sportolókat visszatérően érintő probléma „játékos” vizsgálatára a nyári hőségben.

Időről időre felröppennek olyan hírek, miszerint bizonyos sportolók, leginkább profi futballisták ellen eljárás indult állítólagos adótartozásuk miatt. A legmagasabb szinteken nem titok, hogy dollár- és eurómilliókat keresnek az élsportolók évente, de mégis mi lehet az oka annak, hogy rendre ez a csoport kerül az adóhatóságok célkeresztjébe, míg más hírességek – akik ún. high net worth individual-nek számítanak –, például színészek vagy üzletemberek esetén már jóval kevesebb ilyen hírt hallani?

Nincsenek rendben a számok

GURULÓ EURÓK

Talán a leghírhedtebb eset, hogy a világ egyik legjobb labdarúgójának titulált Cristiano Ronaldót azzal vádolták meg, hogy 2010 és 2014 között, amikor a Real Madridban játszott és a spanyol fővárosban élt, a kelleténél kevesebb adót fizetett Spanyolországban. A több éves eljárás vége végül az lett, hogy az adókikerülés miatt a futballistára egy 18,8 millió eurós bírságot szabtak ki, felfüggesztett börtönbüntetés mellett. Ugyanakkor egy másik kiváló focista, Ronaldo nagy riválisa, Lionel Messi esetében is hasonló eljárás indult: Messi aktívan próbálta eltitkolni jövedelmét a spanyol adóhatóságok elől, és szintén elítélték, amiért 2007 és 2009 között 4,2 millió eurónyi adót nem fizetett be. A 2016 júniusában tartott szóbeli tárgyaláson Messi ügyvédjei azzal érveltek, hogy a játékos az adóügyeit az apjára bízta, aki azonban további, kétes tanácsadókra támaszkodott.

Számos, Spanyolországban játszó futballista nevével folytatható a sor, elég például Xabi Alonsora vagy Marcelo Vieira-ra gondolni, de nem csak játékosok kerülhetnek hasonló szorult helyzetbe. A spanyol államügyészek adócsalással vádolták meg Carlo Ancelottit, a Real Madrid edzőjét, azt állítva, hogy a klubnál töltött első időszaka alatt fedőcégeket használt jövedelmei egy részének elrejtésére, ezzel mintegy 1 millió eurónyi adót csalva el. A legendás edző, José Mourinho egy év felfüggesztett börtönbüntetést kapott, és beleegyezett, hogy 2,2 millió euró büntetést fizessen, miután elismerte, hogy adócsalást követett el, amíg a Real Madrid menedzsere volt. De még futballklubok is kerülhetnek kínos helyzetbe: pár éve a Barcelonát vádolták meg adókijátszással, amikor a Neymar Jr. átigazolási szerződésében szereplő ár a játékos piaci értékénél sokkal alacsonyabb mértékben volt meghatározva.

Természetesen nem kell messzire menni, ha más sportágakban is szeretnénk hasonló példákra bukkanni: a különböző sportok sikeres és ikonikus alakjait – akik nem ritkán egyben botrányhősöknek is számítanak – gyakran megtalálják a nemzeti adóhatóságok: az egykori nehézsúlyú ökölvívó bajnok, Mike Tyson 2005-ben, miután abban az évben több mint 300 millió dollárt keresett, hadakozni kényszerült az adóhatósággal, hogy kifizesse 23 millió dollárra becsült adótartozását. A tíz világbajnoki címet elnyert Manny Pacquiao szintén legendás karriert futott be a ringben, ám a Fülöp-szigeteki kormány azzal vádolta meg, hogy több mint 50 millió dollárnyi adót nem fizetett be, hiányos dokumentációkra alapozva a vádat. A profi golfozó, John Daly becslések szerint 57 millió dollárt játszott el, és a következetlen és pontatlan adóbevallásai miatt komoly adótartozása keletkezett, míg az orosz Szövetségi Adóhivatal is vizsgálódott a veretlen harcművész, Khabib Nurmagomoedov pénzügyeit illetően, és 3,3 millió dollárnyi adóhiányt állapítottak meg a sportoló terhére.

HOL A HIBA?

Bár nyilvánvalóan minden egyes (adó)ügy más és más, és egyedi vizsgálatot igényel, a fent említett néhány esetből is látszik, hogy vannak visszatérő elemek és rossz gyakorlatok. Több példában is tetten érhető a spanyol-szál, ami persze nem véletlen: a spanyol adózási szabályok a 2010-es évek környékén zavarosabbak, nehezebben értelmezhetőek voltak, továbbá egyedi mechanizmusok is hatályban voltak. A leghíresebb ezek közül a Becksham’s Law becenevű jogszabály, ami David Beckham után kapta nevét, miután ő volt az egyik első haszonélvezője az igencsak kedvező, sportolók által igénybe vehető adómértéknek. Ezt a törvényt többször módosították, míg 2009-ben komoly vizsgálatnak vetették alá, végül 2015-ben a hivatásos labdarúgókat ki is zárták ebből a rendszerből.

A labdarúgás világában a megfelelő adótervezést sokáig nem vették komolyan, és akadtak is olyanok, akik szándékosan át akarták verni a rendszert. Ez a fajta kirívó adókikerülés ugyanakkor egyre nehezebbé válik, ahogy egy labdarúgó profilja a Premier vagy a Bajnokok Ligája játékosainak szintjére emelkedik, és ahogy jövedelme nagyobb része a vállalati szponzorációból és a reklámszerződésekből származik. Bár egy kisebbség igyekszik felületesen tájékozódni a pénzügyi kérdésekről, például az adótervezésről, a legtöbben ezt teljes mértékben másra bízzák, vagy az ügynökeikre hagyatkoznak, hogy intézzék el ezeket a kérdéseket. Korábban számos ügynök olyan tanácsadókat alkalmazott, akik egyszerű – és az adóhatóságok közötti információmegosztás korszaka előtt "hatékony" – rejtett struktúrákat hoztak létre a nagyobb összegek elrejtésére.

Az ügyészek a Ronaldo ügy kapcsán azt állították, hogy a focista egy off-shore céget használt arra, hogy elrejtse jövedelmét az adóhatóságok elől, és olyan adóbevallásokat nyújtott be, amelyekben alulbecsülte a jövedelmét és a fizetendő adóját, mire a focista ügynöksége, a Gestifute közleményt adott ki, amelyben azt állította, hogy az offshore struktúrák használata gyakori a futballisták körében, és hogy Ronaldo szándéka mindig is az volt, hogy megfeleljen a spanyol adótörvényeknek. Messi ügyének is kulcseleme volt a több szinten álló jogi személyekből álló bonyolult cégháló. A spanyol államügyész világossá tette az eljárás során, hogy az ügyletek és cégstruktúra átláthatatlansága már önmagában megalapozta a gyanút a jogszerűséget illetően, de komoly kérdésekre is rávilágított a sportolók elszámoltathatósága és felelősségére vonatkozóan, vagyis hogy milyen mértékig bújhatnak a tanácsadóik mögé.

A vádak szerint Ancelotti is csak a Real Madridtól kapott jövedelmét vallotta be, az ún. imázsjogokból származó jövedelmét pedig nem, és állítólag fedőcégek zavaros rendszerét hozta létre, hogy elrejtse extra jövedelmét, míg Mourinhot is azzal vádolták, hogy Írországban, a Brit Virgin-szigeteken és Új-Zélandon működő offshore cégeket használt, hogy elfedje bevételeit, miközben Spanyolországban tartózkodott, mire az edző elismerte, hogy 2011-ben és 2012-ben valóban nem vallotta be a imázsjogokból származó bevételeket.

A nyilvánvaló és szándékos adócsalás mellett tehát a nem megfelelő adótervezési stratégiák és eszközök használata is visszatérő elem: az offshore, vagyis rendkívül alacsony adókulcsú országokban bejegyzett, valós gazdasági tevékenységet nem végző cégek használata a jogszerűtlen adóoptimalizáláshoz hamar felkeltette az adóhatóságok figyelmét. Mindemellett a jogszabályi környezet és a vonatkozó adókötelezettségek ismeretének hiánya is több esetben a problémák forrása. Az imázsjogok (image rights) jelentős bevételi forrást jelentenek a sportolók számára, lehetővé téve számukra, hogy pénzt keressenek reklámokon, szponzorációkon és egyéb kereskedelmi megállapodásokon keresztül, ugyanakkor az ilyen megállapodások utáni bevételek adóvonzataival már kevésbé vannak tisztában adott esetben még a tanácsadóik is, éppen a megállapodások sokszínűsége miatt. Az egyszerűség kedvéért gondoljunk például a potenciális szerződő félre, ami lehet maga a sportoló, annak egy rokona vagy egy általa létrehozott ügynökség is, ezeknél pedig mind-mind más adózási szabályok lehetnek alkalmazandók. Ezeken kívül a rossz gyakorlatokat megalapozhatja még a kellő hatósági felügyelet hiánya, illetve az, ha egy adott sportágban elterjedtté, „divatossá” válik egy adókikerülési forma.

ÉS HOL A MEGOLDÁS?

Mindenképpen fontos az átláthatóság és jó dokumentáció, hiszen a tranzakciók elfedése szinte mindig gyanút kelt, és a spanyol ügyészek is hatékonyan összpontosítottak a sportolók homályos pénzügyeire, a tényleges haszonhúzók neveinek eltitkolására. Már megindult eljárás esetén a hatóságokkal történő együttműködés is kiemelt jelentőséggel bír, így az sem segített a helyzetükön, hogy Messi neve felmerült az offshore világ működését feltáró ún. Panama-iratokban, vagy hogy Ronaldo megtagadta az imázsjogokkal kapcsolatos bevételeinek teljes körű elszámolását az adóhatóság felé.

A nemzeti adóhatóságok világszerte megkövetelik a prudens jelentéstételt és közzétételt az adózás terén, és a be nem tartás következményei igen súlyosak lehetnek. A páratlan adatvagyonnal rendelkező adóhatóságok számára széleskörű eszköztár áll rendelkezésre, az országon belüli adatbekéréseken túl pedig a nemzetek közötti információáramlás is soha nem látott méreteket öltött, köszönhetően nem kis részben az OECD olyan vívmányainak, mint az automatikus információcsere vagy a közös jelentéstételi sztenderdek.

Amikor az ilyen magas szintű sportolók pénzügyeit vizsgáljuk, úgy tűnik, hogy az adózási problémák leggyakrabban a megkérdőjelezhető adóelkerülési rendszerek igénybe vételére, a rossz nemzetközi adótervezésre vezethetők vissza. Ironikus módon ugyanezeket az adómegtakarításokat nagy valószínűséggel el lehetett volna érni, ha hozzáértő tanácsadók egy jogszabályoknak megfelelő struktúrát hoztak volna létre. Ezzel nem csak az eljárás költségei, a büntetés és a bírságok lehettek volna elkerülhetők, hanem az adócsalási vádak és az ítéletek negatív imázs-hatása miatti jövedelemkiesések is megelőzhetők lett volna.

A futballklubok, promóciók, szövetségek felismerik, hogy pénzügyi kockázatot jelent számukra, ha a sportolóik adóügyei nem megfelelők. A játékos gondolatai ilyenkor nem a pályán vannak, mert az adóügyi gondok elvonják a figyelmét. Ráadásul az imázsjogokból származó bevételek elvesztése és a játékosok korábbi adózási hibáinak reparációja miatt felmerülő költségek is közvetlenül érinthetik a nyereségüket. Az adóhatóságok pedig előszeretettel vesznek célba nagy neveket, ezzel példát statuálva a jogkövető magatartás érdekében, a hatalmas összegű adóhátralékok és bírságok beszedésén túl. 

Rendkívül fontos tisztában lenni az adóügyi illetőség fogalmával és az adott személy illetőségével: az illetőség egy személy legszorosabb adóügyi kötődése valamely államhoz, aminek következménye, hogy az illetősége szerinti államban az ún. világjövedelme után adóköteles – ez a teljes körű adókötelezettség, szemben a korlátozott adókötelezettséggel, amely esetében csak a belföldről származó jövedelmek adóznak. A sportolók dönthetnek úgy, hogy alacsonyabb jövedelemadó-kulccsal rendelkező vagy jövedelemadó nélküli államokban alakítanak ki lakóhelyet, hogy csökkentsék a teljes adóterhüket, ám ez egy összetett folyamat lehet, és számos követelménynek való megfelelést igényelhet, hogy egy adott államban illetőséget szerezzenek.

Természetesen mindig fontos ismerni az adott nemzet adórendszerét, esetleges sajátos jogszabályait: ilyen például a fent említett Beckham’s Law, vagy amerikában a jock tax, egy állami és helyi adó, amelynek összege a különböző településeken játszott mérkőzések számától függően változik. Az adókötelezettségeken kívül az esetleges adókedvezményeket, speciális adózási formákat is érdemes megvizsgálni, e körben említhető akár a magyarországi egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (ekho) is, amely olyan adózási forma, amit egyes meghatározott foglalkozások művelői választhatnak – főként a művészet, média és sport területén –, ha van olyan bevételük is, ami után az általános szabályok szerint fizetik meg a közterheket, és ami akár évi 250 millió forint bevételi értékhatárig választható. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a sport és a szórakoztatóipar világában az imázsjogokra vonatkozó megállapodások ezen ágazatok szerves részét képezik, és kihasználásuk kulcsfontosságú a sportolók pályán elért sikereinek pénzre váltásához. A játékosoknak szinte mindig van közvetlen vagy közvetett érdekeltségük az imázsjogaikkal foglalkozó vállalkozásokban, amelyeket meghatározott célra hoznak létre, azaz ún. special purpose vehicle-ként használnak imázsuk gazdasági hasznosítására. Az ilyen struktúrák elfogadhatóak, feltéve, hogy rendelkeznek működési és üzleti tartalommal, valódi gazdasági és kereskedelmi tevékenységet folytatnak, és megfelelnek az OECD által meghatározott nemzetközi szabványoknak.

ZÁRÓ GONDOLATOK

Messi egyik fő védekezése a tárgyalásán az volt, hogy nem értett hozzá, és elmondása szerint sok dokumentumot úgy írt alá, hogy nem olvasta el őket. Ez a védekezés azonban egyre kevesebb bíróság előtt állná meg a helyét, amikor az adózó ismeri a valóságnak megfelelő tartalmú bevallás benyújtására vonatkozó kötelezettségét, de tudatosan dönt úgy, hogy nem tesz eleget annak. Az elmarasztalást még az arra való tudatos törekvés is megalapozza, hogy ne szerezzen tudomást a bejelentési követelményekről. A fent ismertetett példák alapján az elszámoltathatóság és az átláthatóság valószínűleg egyetemes tanulságokként értelmezhetők, emellett a vonatkozó adójogszabályok és potenciális kedvezmények azonosításával és értékelésével alapozható meg egy előnyös és szabályos adóstratégia.

Dr. Bordás Robin

BRDS Tax & Legal

Források:

• What Europe’s Big Soccer Tax Evasion Cases Should Teach All Taxpayers; WOOD, Robert - 2017

• Rates and allowances; EuropeAccountants

• Beckham Law in Spain & How It Affects US Expats; MINOTT, Katelynn – 2024

• Why Spanish courts convicted Leo Messi and acquitted Xabi Alonso of tax fraud; RINCÓN, Reyes - 2023